Mt 7,24–27
Jézus tanít; sokan hallgatják; sokan hallják először. Ők azok, akik csodálkoznak: „úgy tanít, mint akinek hatalma van”. Az írástudók tanítottak Istenről, Akinek hatalma van; itt Jézus, és benne maga Isten szól, Akinek hatalma van.
Úgy tanított: elmondta, hogy Ő az, aki ítél: azoknak, akik nem ismerték Istent, Ő fogja majd megmondani, hogy „sohasem ismertelek”. A hatalmát bizonyítja az is, hogy így szól: „én pedig azt mondom nektek…”. Az írástudók tanítottak Istenről; sok mindent hamisan, elferdítve, emberi gondolatokkal keverve tanítottak. Pl. „szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet”. „Emberi parancsolatokat” találtak ki, amelyek teljesíthetők. Ezzel meghamisították az emberek Isten-képét. Olyan Istent tanítottak, akinek saját erőnkből (vagy ügyeskedésünkkel) meg tudunk felelni. Elrejtették az igazi Istent: az Ő akaratát, szentségét és hatalmát. Ezért „álmélkodnak” a Jézust hallgatók, hogy „úgy tanít, mint akinek hatalma van” – mert felismerik, hogy most az igazi Isten beszél hozzájuk. Jn 7,17: „Ha valaki kész cselekedni az Ő akaratát, felismeri…” – készek voltak Isten akaratát cselekedni, de ehhez döntésre van szükség. Az „emberi parancsolatokat” saját papjaiktól, tanítóiktól hallották, akiket tiszteltek. Dönteniük kellett: azt fogadják el, amit eddig tiszteletben tartottak, vagy azt, amiről most felismerték, hogy Isten tanítása.
„Kész cselekedni… felismeri erről a tanításról…” – Jézus tanításáról. Isten Igéjét kell nemcsak ismernünk, de engedelmeskednünk is neki. Nem a minimumot kell keresnünk („ha ezt megteszem, azzal már megelégszik Isten”), hanem szeressük Őt, és szeretetből tegyünk meg mindent, amit megértettünk. Ez az a közeg, burok, amiben ha benne élek, akkor felismerhetem, ami hamis.
Ez a „kősziklára építés”. Krisztus – nemcsak a tanítása, hanem Ő maga; amit értem tett – ez az, ami „tegnap, ma és mindörökké ugyanaz”. Minden más homok, az emberi parancsolatokon alapuló vallásosság, az emberi módon elképzelt „keresztyénség”; emberek által megteremtett (megteremteni akart) rendszerek, mint „evangélium”, „mennyország”. Az egyház és az Egyház összekeverése. Vezeklés, tisztítótűz; ma: „élj úgy, ahogy akarsz, mert Jézus elfogad úgy, ahogy vagy”. Hamis szeretetfogalom: ne nevezd bűnnek, amit a másik tesz, mert akkor megbántod. Azt se nevezd bűnnek, amit te teszel: „szeresd magadat”, hogy szeretni tudd felebarátodat. Rendszerek: „egész Magyarország”, „a liberális demokrácia keresztyén alapjai” (vagy a kommunizmuséi); „a szovjet birodalom örökké megmarad”.
Krisztus „birodalmán” kívül nem marad meg semmi. A most épülő globális birodalom is megsemmisül – de lehet, hogy majd csak az Ő visszajövetelével. Akkor pedig ez az a kor, ahol meglesz minden nyomorúság, amiről az Ige beszél (járványok, éhínségek, háborúk, üldözés). Ömleni fog az eső, lesz árvíz, szél – és kiderül, hogy ki építette sziklára a házát. Most még sokszor nem tudjuk megkülönböztetni a hívőt a vallásostól, mert az is olyan „jól csinál” mindent: imádkozik, szolgál, akár igét hirdet. De akkor kiderül, mi volt az alapom: az, hogy gyülekezetbe jártam, szolgáltam, imádkoztam, hogy a „keresztyén (vagy annak tartott) vezetőket” támogattam, vagy az, hogy Jézusé vagyok, hiszek neki, cselekszem, amit mond – azzal az új szívvel, amit Ő adott.
Krisztusra építeni (ha eddig másra építettem) még nem késő. Az egyházban sok „emberi evangélium” hangzik, és a hívő is eltévedhet: elhiheti, hogy ez valóban igei tanítás. Ébren kell lennünk, úgy kell olvasnunk a Bibliát, hogy meg akarjuk érteni, amit Isten mondani akar nekünk. „Aki kész cselekedni, felismeri”, hogy mi Jézus tanítása, és mi nem az. Megláthatjuk, mi az, amit rosszul gondoltunk. Keresnünk kell a tiszta, evangéliumon alapuló igehirdetéseket, amíg elérhetők – hogy akkor is megálljunk, ha (emberileg) egyedül maradunk.
Jézus Krisztus győzött, és azt akarja, hogy az övéi is győzzenek. Ezért szól, tanít, figyelmeztet; ezért (is) küldte a Szentlelket, hogy eszünkbe juttassa, amit Ő mondott.
Mt 5,10 „Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa.”